Mit értél el saját erődből?

Mid van ami nem ajándék? Mid van amit nem az Isten adott neked hogy használd amíg ezen a földön élsz? Mi az amit te értél el egyedül, a saját erődből?
Gondolhatod, mondhatod, sorolhatod a dolgokat, amiket úgy gondolsz, hogy a tieid, a célokat amiket elértél az életben. Azonban az életben el fog jönni az a pillanat, amikor rájössz, hogy amid van az mind Isten ajándéka, mind az Ö irgalmából a tiéd. Amikor az életben jönnek a problémák, a nehézségek és megoldásokat próbálsz keresni, akkor rájössz, hogy mennyire korlátoltak a lehetőségeid, hogy mennyire kicsi és gyenge vagy. Akkor visszanézel azokra sikerekre amiket az életben elértél, és rájössz, hogy minden csak ajándék, és a mostani nehézséget is csak akkor vagy képes legyőzni, ha leborulsz a Fölséges elé, beismered, hogy csak por és hamu vagy. Akkor az Úr felemel, és megmutatja kegyelmes tekintetét.
Jó az Úrban reménykedni, jó az Úr, táplál és őriz engem, jó az Úr!

Sziklára épített ház

Szent István napján a sziklára épített házról szóló evangéliumot hallottuk a szent misén.
Hogyan lehet ma sziklára építeni az életet? Hogyan lehet megtalálni az a sziklát, amit István és még olyan sokan megtaláltak? A válasz nagyon egyszerű. Azért könnyű megtalálni ezt a sziklát, mert ez valóban egy szikla, és mint tudjuk a sziklák nem igen változnak. Ez a szikla ugyanolyan már több mint 2000 éve. A világ folyamatosan változik, mindig valami új jön. Izmusok, divat hullámok, szokások, mind-mind állandóan változnak. De a szikla az marad, az nem változik, bármi zajlik is körülötte. A szikla az szikla marad. Éppen így, a sziklára épült ház, élet sem változik lényegileg az évezredek során. Krisztus ugyan az ma, holnap, tegnap. Krisztus a szikla, csak rá érdemes építeni az életet.

Ami a császáré

Nem egyszerű a mai világban. Van ez a pénz nevű dolog, amire ugye gyakorlatilag mindenhez szükség van. E nélkül nem tudunk enni, nem tudunk hol lakni, nem tudunk gondoskodni a gyermekünk iskoláztatásáról, még az egyházi adót sem tudjuk befizetni.
Tehát elég sok hasznos dolgot lehet vele csinálni, és tulajdonképpen létfontosságú hogy rendelkezzünk belőle egy bizonyos mennyiséggel, ahhoz hogy itt a siralomvölgyben el tudjunk evickélni valahogy.
Ezen felül, ha van egy kis extra belőle, akkor rengeteg jó dologra tudjuk fordítani, sok rászoruló embernek embernek tudunk vele segíteni.
Akkor mi is a baj ezzel a nagyon hasznos pénz nevű dologgal?
Hát azért akad.
Vannak ugyanis emberek, akik úgy gondolják hogy ebből soha nem elég. Mindig többet és többet akarnak belőle, de nem a fent említett célokra akarják azt fordítani. Eszük ágában sincs nekik az hogy rászorulókon segítsenek, vagy más hasznos dolgokra fordítsák. Minél többet akarnak felhalmozni, hogy ezzel hatalmat biztosítsanak saját részükre a többi ember felett, és hasztalan, káros dolgokra fordítsák a felhalmozott extrát. Ez itt a baj a pénzel! Enni kell, ruházkodni kell, a családról gondoskodni kell. Ehhez mind szükséges a pénz. Aki a világban él, és ezt vitatja az képmutató.
Ha valaki Istenre bízza az életét, beleértve az anyagi dolgait is, az biztos hogy megtalálja helyes egyensúlyt hogy megadja az Istennek ami az Istené, a császárnak ami a császáré.
Ahol a szíved, ott a kincsed is.

Ahogy kérted!

A Bibliában számos helyen olvasható, hogy minden amit ebben az életben elérünk az az Istentől kapott ajándék. Jézus többször elmondja, hogy kérnünk kell az Atyától az Ő nevében amit szeretnénk, és az megadatik nekünk. Ezekről számos bibliai idézetet lehetne most írni, most én mégsem ezt teszem. Egy olyan helyről szeretnék idézni, ami talán egy kicsit meglepő ezen a helyen, de nekem annyira összevág ezzel a témával, hogy mindenképpen meg szeretném osztani.
A Tankcsapda nevű punk-rock zenekar "Adjon az ég" című számában hangzik el a következő rövid, de mindent magába foglaló sor:
"Az életed úgy kapod ahogy kérted."
Ebben minden benne van. Odavág azoknak az embereknek akik azt gondolják hogy amit az életben elértek az kizárólag az ő erejük miatt történt, de azoknak is, akik azt mondják, hogy ők nem olyan életet élnek, amilyet megérdemelnének.
Ha valaki az életét igazán Isten kezébe helyezi, és amellett, hogy ő mindent megtesz ami a saját erejéből telik, kéri az Istent hogy irányítsa életét, az oda fog jutni, ahol lennie kell. Ha az ember azt hiszi, hogy Isten nélkül ő elég a célok eléréséhez, könyörtelenül bukásra van ítélve. Lehet hogy nem rögtön, de előbb-utóbb utol éri a végzet.
Ismerek egy idősebb embert, aki börtönben. Az illető hívő. Egyszer azt mondta, hogy a bűncselekményt, amivel megvádolták és ami miatt elítélték nem követte el, de tudja hogy Isten miért bünteti most ezzel. Valami más miatt, amivel korábban megsértette Őt.
Bízzuk az életünket Istenre, és kérjük őt Jézus nevében igaz hittel, és Ő megad mindent amire igazán szükségünk van.
Az életet úgy kapod ahogy kérted!

Ima és munka

A mai evangéliumban Jézus megfeddi Mártát, amiért a munkát előbbre helyezi az Örök Ige hallgatásánál (Lk 10, 38-42).
Úgy érzem hogy sajnos sokszor én is Márta vagyok, és a munka elvonja a figyelmemet Isten igéjéről. Családapaként persze nem engedhetem meg magamnak, hogy minden időmet az imának szenteljem mintha szerzetben élnék, de mindenképpen meg kell találni az időt Istenre.
Mai rohanó világunkban sokan azt mondják, hogy nincs idejük Istenre. Szerintem mindenkinek arra van ideje amit fontosnak tart, és ha valaki azt mondja hogy nincs ideje valamire vagy valakire az azért van, mert saját listáján az a személy, vagy dolog hátrébb van a többinél. Isten mindig az első helyen kell hogy legyen, és Ő majd megadja a többit. "Hol Isten, ott szükség nincsen".
Ez persze nem azt jelenti, hogy a munkát el kell hanyagolni. Szent Pál nagyon megfeddi a tesszalonikiakat, akik nem akarnak dolgozni, mert az örök életet várják.
Szent Benedek fogalmazza meg jelmondatában (Imádkozzál és dolgozzál) a követendő sorrendet, első az Isten, azt követi a munka.
Jó lenne, ha ezt minél többen felismernék.

Találkozás Jézussal az Oltáriszentségben.

Bevallom nagyon szerencsésnek érzem magam. A munkahelyem Budapest belvárosában, a Szent István Bazilika közelében van, így ebédszünetben szinte minden nap van lehetőségem betérni egy néhány perces imára. Ugyan egy kicsit sok a turista (főleg így nyáron), de azért mindig volt lehetőség egy kis elcsendesedésre.
Néhány hete azonban megnyílt a szentségi kápolna, ahol minden nap lehetőség van szentségimádásra, mivel az oltáriszentség állandóan ki van helyezve. Hatalmas élmény, hogy minden nap van lehetőségem találkozni Jézussal a kenyér színében, részesülni az isteni csodában, hogy abban a darabka kenyérben jelen van a legszentebb szentség. Az a néhány perc amit Jézus színe előtt tölthetek rengeteg erőt ad a nap folytatásához.
Köszönöm Istenem hogy ezt lehetővé tetted számomra!

Álom

A feleségem mostanában sokat foglalkozott azzal a kérdéssel hogy hogyan kell helyesen imádkozni. Többször kérte Istent hogy segítsen neki megtalálni a helyes módot.
Tegnap éjszaka álmában egy fügefát látott. Amikor felébredt, eszébe jutott az álom, és emlékezett hogy valahol a Bibliában írnak egy fügefáról, de nem tudta biztosan hogy hol. Felütötte a Bibliát, és Szent Márk 11-nél nyílt ki, ahol ez áll:
"Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt." Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)"
Mit azt tudjuk Isten sokszor az álmokon keresztül lép kapcsolatba velünk, néha ennyire egyértelműen.

Bizonyíték Isten létezésére.

Rengetegszer felmerül a kérdés az emberekben hogy létezik-e Isten.
A világ teles-tele van milliónyi bizonyítékkal, de az emberek vakok ezeket meglátni.
A mai napon szeretném idézni egy filozófus okfejtését ebben a kérdésben. Peter Kreeft Angyalok és démonok című könyvében (nem összekeverendő Dan Brown fantázia szüleményével)található a következő részlet:
"Ha csak a természet létezik, akkor a gondviselés, érvelés és bizonyítás során csupán annyi történik, hogy egymással ütköző atomok mozognak az agyban. Ha az emberi értelem kizárólagos alapja a természet, az anyagi események összessége, az ősrobbanástól az evolúción keresztül a fotonokig, amelyek a szemidegeimet stimulálják ebben a pillanatban, hogy elektronikus jeleket küldjenek az agyamnak, akkor miért bíznék meg az értelmemben, hiszen ez nem más, mint vak, értelem nélküli anyagi erők "játéka". Ha nincs természetfölötti Értelem, vagy ha ez az én (anyagi) agyamat nem érinti meg, akár azért, mert nincs kapcsolatban vagy nincs tudatában valamilyen felsőbbrendű Értelemnek vagy Szellemnek (bármilyen anyagi eszközt és közvetítőt alkalmaz is), akkor nincs semmilyen alapja a gondolkodásom hitelének sem, beleértve a szkeptikus gondolkodás aktusát is. Akkor nem tehetek róla, hogy a nyelvem hogyan forog. Akkor akár azt is gondolhatom, hogy egy bizonyos dolog csak azért igaz, mert az atomok, a szél, az időjárás, az emésztés és az elektromosság szükségszerűvé tette, és nem azért, mert egy bölcs és jó Atyaisten tanítja gyermekeit számos anyagi közvetítő segítségével. Ha nincs természetfölötti, akkor a tudomány olyan, mintha úgy hallgatnánk a híreket a rádión, hogy senki sem szerkeszti őket, senki nincs a másik oldalon. Tegyük fel, hogy a tévékészülék és a vezetékek a világmindenség, a testünk, az érzékink a kommunikáció eszközei, Isten pedig a tévétársaság. Vajon odafigyelnénk-e, ha tudnánk, hogy az adás csak véletlenül történik és senki nincs a vonaltúloldalán? Vajon figyelnénk-e a saját gondolatainkra, ha tudnánk, hogy azok nem mások, mint az ősiszap evolúciós fortyogásának elkerülhetetlen visszhangjai?"
Isten nélkül minden értelmetlen.

Egy gyermek szemében.

Ma reggel munkába menet a buszon egy különleges élményben volt részem. Egy kissé álmosan szálltam fel a zsúfolt buszra. Egy kb. Három hónapos kislány, akit az anyukája egy kenguruban „szállított”, kiszúrt magának. Gyönyörű kék szemeivel mélyen a szemembe nézett egy kis baba minden tisztaságával és ártatlanságával.

Úgy éreztem, hogy  szemein keresztül Isten szeretete sugárzik felém. Csodálatos érzés volt és nagyon jókor jött. Elhatároztam hogy ezentúl megpróbálok sokkal nyitottabb szemmel, füllel és szívvel járni a világban, hogy mindíg észrevegyem Isten jelenlétét az életemben.

Persze eddig is rengetegszer éreztem Isten jelenlétét, gondoskodását és szeretetét az életemben, de most úgy érzem, hogy erre nagyobb hangsúlyt kell helyeznem. Isten az élet minden pillanatában jelen van, csak sokszor ezt nem vesszük észre és elsiklunk felette.

„Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában”.