Bizonyíték Isten létezésére.

Rengetegszer felmerül a kérdés az emberekben hogy létezik-e Isten.
A világ teles-tele van milliónyi bizonyítékkal, de az emberek vakok ezeket meglátni.
A mai napon szeretném idézni egy filozófus okfejtését ebben a kérdésben. Peter Kreeft Angyalok és démonok című könyvében (nem összekeverendő Dan Brown fantázia szüleményével)található a következő részlet:
"Ha csak a természet létezik, akkor a gondviselés, érvelés és bizonyítás során csupán annyi történik, hogy egymással ütköző atomok mozognak az agyban. Ha az emberi értelem kizárólagos alapja a természet, az anyagi események összessége, az ősrobbanástól az evolúción keresztül a fotonokig, amelyek a szemidegeimet stimulálják ebben a pillanatban, hogy elektronikus jeleket küldjenek az agyamnak, akkor miért bíznék meg az értelmemben, hiszen ez nem más, mint vak, értelem nélküli anyagi erők "játéka". Ha nincs természetfölötti Értelem, vagy ha ez az én (anyagi) agyamat nem érinti meg, akár azért, mert nincs kapcsolatban vagy nincs tudatában valamilyen felsőbbrendű Értelemnek vagy Szellemnek (bármilyen anyagi eszközt és közvetítőt alkalmaz is), akkor nincs semmilyen alapja a gondolkodásom hitelének sem, beleértve a szkeptikus gondolkodás aktusát is. Akkor nem tehetek róla, hogy a nyelvem hogyan forog. Akkor akár azt is gondolhatom, hogy egy bizonyos dolog csak azért igaz, mert az atomok, a szél, az időjárás, az emésztés és az elektromosság szükségszerűvé tette, és nem azért, mert egy bölcs és jó Atyaisten tanítja gyermekeit számos anyagi közvetítő segítségével. Ha nincs természetfölötti, akkor a tudomány olyan, mintha úgy hallgatnánk a híreket a rádión, hogy senki sem szerkeszti őket, senki nincs a másik oldalon. Tegyük fel, hogy a tévékészülék és a vezetékek a világmindenség, a testünk, az érzékink a kommunikáció eszközei, Isten pedig a tévétársaság. Vajon odafigyelnénk-e, ha tudnánk, hogy az adás csak véletlenül történik és senki nincs a vonaltúloldalán? Vajon figyelnénk-e a saját gondolatainkra, ha tudnánk, hogy azok nem mások, mint az ősiszap evolúciós fortyogásának elkerülhetetlen visszhangjai?"
Isten nélkül minden értelmetlen.

Egy gyermek szemében.

Ma reggel munkába menet a buszon egy különleges élményben volt részem. Egy kissé álmosan szálltam fel a zsúfolt buszra. Egy kb. Három hónapos kislány, akit az anyukája egy kenguruban „szállított”, kiszúrt magának. Gyönyörű kék szemeivel mélyen a szemembe nézett egy kis baba minden tisztaságával és ártatlanságával.

Úgy éreztem, hogy  szemein keresztül Isten szeretete sugárzik felém. Csodálatos érzés volt és nagyon jókor jött. Elhatároztam hogy ezentúl megpróbálok sokkal nyitottabb szemmel, füllel és szívvel járni a világban, hogy mindíg észrevegyem Isten jelenlétét az életemben.

Persze eddig is rengetegszer éreztem Isten jelenlétét, gondoskodását és szeretetét az életemben, de most úgy érzem, hogy erre nagyobb hangsúlyt kell helyeznem. Isten az élet minden pillanatában jelen van, csak sokszor ezt nem vesszük észre és elsiklunk felette.

„Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában”.